Tinikomediasok szinjatszo csoport

10 éve alakult a Tinikomédiások szinjátszó csoport

  Alulírott régen dédelgetett álma volt, hogy  létrehozzon Krasznán egy amatőr diák- színjátszó csoportot. Hallomásból tudtam, hogy itt az amatőr színjátszásnak komoly hagyományai vannak felnőtt kategóriában és nemcsak. Mivel szülőfalumban, Nyárádselyében a tanitonéni és az osztályfőnököm is nagyon sok műsort szervezett,
úgy gondoltam, ha egyszer tanár leszek, én is sokat szerepeltetem majd diákjaimat.
  A színpad az a hely, ahol mindenki megtalálhatja a helyét, és kifejezheti érzéseit, megismerheti önmagát és másokat is, nem számit mekkorára nőttél, vagy kik
a szüleid, ha játszani tudsz, a színpadon lehetsz óriás, bár pöttömnyi vagy, és herceg is ,bár a szegénység a mindennapi problémád. Ott felszabadultan nevethetsz
vagy sírhatsz, kiadhatod magadból ami nyomja a lelkedet.
  A nyolcadik osztály végén bejártuk a környező falvakat és az előadásokból befolyt összegből szerveztük a bankettet, vásároltunk kisebb ajándékokat tanárainknak.
Úgy érzem azok az idők életem végéig követendő példaként állnak majd előttem.
Az egyetem befejezése után (Istenem, milyen rég volt... 1983.) Barabási Anna Mária kolleganőmmel néptáncot oktattunk iskolaszinten, és az osztályomban mindig szereveztem előadásokat. Bodizs Irénke tanárnő megkért segítsek előadásokon,
így más osztályoknál is belekóstoltam a szervezésbe. A kilencvenes évek „Ki mit tud?” vetélkedői, a Március 15-i, anyáknapi, karácsonyi előadások megerősítettek abban, hogy sok ügyes gyerek van Krasznán, érdemes elindulni velük, hiszen megállják helyüket a versenyeken is. Oláh Milkós tanárúr, akkori aligazgató, elkísért inden ilyen rendezvényre és bíztatta a gyerekeket, gyütt örült velük a sikereknek, vagy bosszankodott, ha alami nem jól alakult.
  Az 1998-99–es tanév már megerősített abban, hogy an egy csapatra való ügyes, rátermett diákom, ‘99 őszétől játszottunk a helyi közönségnek és két osztály diákjaiból megalakult a színjatszó csoport.
  Aztán 2000-ben meghívtak a Partiumi Diákszínjátszó felsztiválra (PADIF) és megtörtént a névválasztás. Sok ötlet küzül a végén a TINIKOMÉDIÁSOK elnevezést
valasztottuk, mert jétékos tinik voltak a tagjai. Emlékszem milyen félve léptünk a színpadra, milyen esetlenül alakult egy-egy mozdulat, de örültünk, hogy
ott lehettünk és tanulhattunk másoktól, akik évekkel azelőtt elkezdték már ezt a csodálatos munkát.
  Bodea György aligazgató, a PADIF megálmodója és szervezője, a Berekenye színjátszó csoport vezetője, nagyon sokat segített nekünk, ugyszintén Szőke
Anna és Szőke Sándor a Városi Művelődési Ház igazgatói, mindenben a segítségünkre voltak, egy életre szoló barátság alakult ki köztünk. Azóta „haza” megyünk Szilágycsehbe, sok kedves emlék, melegszívű emberek, igazi barátok fogadnak
mindig.
  Tódor Gábor tanárúr, akkori aligazgtó velünk izgulta végig az első lépéseket, fesztiválokat PADIF, ODIF, bíztatott „majd ti is lesztek dobogón”.
2001-ben már alakitási és szerzői különdíjat hoztunk (Gherman Cristina nyerte őket).
2004-től minden évben a Szilágycsehben megrendezett „Zsibai ” szinjátszótábor
résztvevői lehettünk és rengeteget tanulhattunk színházi szakemberektől. Az ő
segítségüknek köszönhetően 2004 őszén már az ODIF-on különdijat kaptunk „A legjobb
csapatmunka” diját hozhattuk haza. Aztán Ardai Attila kollegám lett a csapat egyik kisérője és fotósa. A legtöbb szép fotót neki köszönhetjük.                                      Ezúton szeretnék köszönetet mondani felkészitőinknek:
Bessenyei István, Bessenyei Gedő István, Gaál Gyula, Keresztes Gábor,
Új­helyi Kinga szinművészeknek, Nagy István versrendezőnek, akik az elmúlt évek során felkészitőt tartottak nekünk nemcsak Szilágycsehben, hanem, Istennek hála, Krasznán is az első Diákszínjátszó és rendező-képző táborban (2009-ben)
  És eltelt tíz év... ezalatt 96 középiskolás diák volt állandó tagja a csoportnak, és 19 diák szerepelt a csoporttal karácsonyi illetve Március 15-i előadásokon.
  Szinte hihetetlen, de nagyon jó érzés, hogy ennyi diákot érdekelt/érdekel az amatőr színjátszás. Az eltelt 1o év alatt sok rendezvényen részt vettünk, elvittük iskolánk és Kraszna jóhírét határainkon túlra is, több fesztivált megnyertünk kétszer hoztuk
el az országos első díjat, 2005-ben és 2009-ben, de ami a legfontosabb, hogy beloptuk magunkat a közönség szívébe és színházszerető és értő közönséget neveltünk diákjainkból.
  Szerencsésnek érzem magam, hogy én lehettem  csapat vezetője, hogy velük együtt tanulhattam a táborokban és fesztiválokon, hogy velük örülhettem és sírhattam. Kivánok minden volt, jelenlegi és – remélem- elkövetkező tinikomédiásnak sikeres
színjátszást, egészséget, boldogságot és az élet színpadán igazi nagy sikereket.
Ozsváth Ilona, csapatvezető